Magyar népdalok

Elindultam szép hazámbul,
Hires kis Magyarországbul.
Visszanéztem fél utambul,
Szemembül a könny kicsordult.

Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon,
Ott lakik a, ott lakik a galambom, ott lakika galambom.
Ott lakik a városban, a harmadik uccában;
Piros rózsa, kék nefelejts ibolya virít az ablakában.

Fehér László lovat lopott
A fekete halom alatt:
Fehér Lászlót ott megfogták,
Tömlöc fenekire zárták.

Fehér Anna azt megtudta,
Hogy a bátyja be van csukva.
"Fogd be kocsis a lovakat,
Tégy mellém sok aranyakat."

"Jónap isten, hadnagy uram!"
"Adjon isten szép madaram!
Mit hoztá' te Fehér Anna,
Szivem adta gyöngyionna ?"

Fehér László lovat lopott
A fekete halom alatt.
Hej! Fehér Lászlót ott megfogtäk
Tömlöc fenekire zárták.

A gyulai kert alatt, kert alatt,
Barna legény rozmaringot arat.
En vagyok a rozmaring kévekötõje,
Barna legény igaz szeretõje.

Benedeki kert alatt, kert alatt,
Rézsarkantyum ott maradt, ott maradt.
Eredj babám keresd meg, sej haj keresd meg;
Ha megleled, pengesd meg, pengesd meg.

A kertmegi kert alatt sétáltam,
Egy szép barna piros lányt találtam;
Tele vót a kötõje hársfalevéllel,
Pici szája aranyos beszéddel.

Ucca, ucca, ég az ucca, meszsze látszik a lángja;
Piroslik a, piroslik a kedves babám orcája.
Nem titok, kimondom :
Öszszeölel, öszszecsókol engem az én galambom.

Ablakomba, ablakomba besütött a holdvilág,
Aki kettõt, härmat szeret, sosincs arra jó világ,
Lám én csak egyet szeretek, mégis de sokat szenvedek,
Ez az álnok béreslegény csalta meg a szivemet.

Száraz ágtól messze virít a rózsa;
Bárcsak soha nem szerettelek volna.
Hagytam volna békét a szerelemnek;
Jobb lett volna az én árva fejemnek.
Készebb volnék száz rózsafát kivágni,
Mint hogy tõled gyönge babám megválni.

Végigmentem a tárkányi sej, haj, nagy uccán;
Betekintettem a rózsám ablakán.
Éppen akkor vetette meg paplanos ágyát.
Rozmaringgal seprette ki pingált szobáját.

Nem messze van ide kis Margitta,
Hortobágynak vize körül folyja.
Közepibe van egy rongyos csárda,
Abban iszik egy betyár bujába.

Amonnan jön három lovas zsandár,
Egyenest a csárda elibe áll.
"Jóestét, jóestét szép csaplárné,
Hát ez a szép pejló itten kié?"
"Bent borozik ennek a gazdája,
Mos' jött ide nincs egy félórája."

"Küldje ki a pejlónak gazdáját,
Megkérdezem, megadja-e magát."
"Ki sem megyek, meg sem adom magam',
Kinek tetszik hajtsa el a lovam.

Lovam, lovam nem annyira bánom,
Csak a nyereg szerszámom sajnálom.
Nyereg alatt a bugyellárisom,
Abba' hever százezer forintom."

Szánt a babám csireg, esörög sej haj a járom.
Szánt a babám a benedeki határon;
Száraz a föld, hármas eke nem állja:
Szép a babám, Benedeken sej haj nincs párja.

Mondtam babám ne rakd meg a sej haj szekeret.
Feltöri a villanyél a kezedet,
Fábul van a villa nyele nem másbul,
Feltöri a tenyeredet sej haj csunyául.