Húsz Magyar népdal

Minden ember szerenesésen,
Csak én élek keservesen,
Fejem lehajtom csendesen,
Csak úgy sírok keservesen.

Olyan nap nem jött az égre,
Könnyem ne hulljon a földre,
Hull a földre, hull ölembe,
Hull a gyászos kebelembe.

Bolthajtásos az én szobám,
Még a holdvilág sem süt rám;
Hát a fényes napsugárja
Hogy sütne hervadt orcámra!

Azt sohasem hittem volna,
Tömlöc oldalamat rontsa,
Piros orcám meghervassza,
Bodor hajam levásítsa.

Ne sírj, kedves feleségem,
Ne zokogj, édes gyermekem!
Gondodat viseli az Isten,
Kiszabadulok még innen.

Olyan árva vagyok, mint út mellett az ág,
Kinek minden ember nekimegyen s levág;
Az én életemnek és most úgy vagyon sorsa,
Mer bokros búbánat azt igen futkossa.

Hervadni kezdettem, mint ősszel a rózsa,
Kinek nincsen sohutt semmi pártfogója;
Addig menyek, addig a kerek ég alatt,
Valamíg megnyugszom fekete főd alatt.

Erdők, völgyek, szűk ligetek,
Sokat bujdostam bennetek,
Bujdostam én az vadakkal,
Sírtam a kis madarakkal.

Azt gondolnád, eső esik,
Pedig a szemem könnyezik,
Szemem könnyes, orcám nedves,
Mind teérted van ez, kedves.

Rózsa nyílik az völgyekből,
Esik eső az egekből.
Hát én magam így egyedül,
Hogy éljek meg nálad nélkül!

Mikor guláslegény voltam,
Zöld mezőre kihajtottam,
Zöld mezőre kihajtottam,
Gula mellett elaludtam.

Gula mellett elaludtam,
Ott én csak magam maradtam:
Fölébredtem éjféltájba,
Egy barmom sincs az állásba.

Összejártam szállásimat,
Szállásimat, határimat,
Még sem találtam barmomra,
Csak a barna galambomra.

Azt akartam én megtudni,
Szabad-e másét szeretni, jaj, jaj, jajajaj;
Tudakoztam, de nem szabad,
Így a szívem gyászban marad,
Így a szívem gyászban marad, jaj, jaj, jajajaj.

Jaj Istenem, add megérnem,
Kit szeretek, avval élnem, jaj, jaj, jajajaj;
Ha azt meg nem adod érnem,
én Istenem, végy el engem,
Én Istenem, végy el engem, jaj, jaj, jajajaj, jajajaj.

Ne busuljon, komámasszony,
Csak az Isten rozsot adjon;
Megisszuk a rozsnak levit,
Dícsérjük az Isten nevit.

Az ördög is elvitt vóna,
Ha féllitres nem lett vóna;
S a féllitres előkerült
S éngem az ördög elkerült.

Arra vigyázz, öregasszony,
Hogy az ördög el ne kapjon,
Bihal bőrbe öltöztessen,
Pokolba bé döcögtessen,
az ördög pokolba bé ne döcögtessen,
hejehaj!

Megösmerni a kanászt az ő járásáról,
Megösmerni a kanászt az ő járásáról
Összefűzött bacskoráról, tarisznyakorcáról,
Összefűzött bacskoráról, tarisznyakorcáról.

Elveszett a siskája kilenc malacával,
Elveszett a siskája kilenc malacával,
Utána ment a kanász üres tarisznyával,
Utána ment a kanász üres tarisznyával.

Kimenj, disznó, a buzából, meg ne edd a buzát,
Kimenj, disznó, a buzából, meg ne edd a buzát,
Mer a buza igen drága, megkérik az árát,
Mer a buza igen drága, megkérik az árát.

Megösmerni a kanászt az ő járásáról,
Összefűzött bacskoráról, tarisznyakorcáról;
Felköti a bacskorát arany karikára,
Megfujintja a sipját szomorú nótára.

A cseroldalt összejártam,
Sehol párom nem találtam.
Ez a hatforintos nóta,
Kinek tetszik, járja réa, járja réa.

Kinek nincsen hat forintja,
Erre bizony nem járhatja;
Hat forintját ki sajnálja,
Erre bizony ne is járja, ne járja.

Eddig vendég jól mulattá1,
Ha tetszenék elindulnál!
Uccu gazda, kerülj botra,
A vendéget indítsd útra.

Hej,
Kinek nincsen hat forintja,
Erre bizony nem járhatja,
Erre bizony, erre ne is járja!

Volt-e olyan juhász,
Volt-e olyan juhász,
Hej, huj, tirajlárom,
Hej, huj, tirajlárom.

Ki meg tudná őrizni,
Ki meg tudná őrizni
Farkastól a bárányt,
Farkastól a bárányt?

Voltak-e farkasok,
Voltak-e farkasok?
Hej, bizony nem angyalok,
Hej, bizony nem angyalok.

Vittek-e el bárányt,
Vittek-e el bárányt?
Hej, bizony nem is hoztak,
Hej, bizony nem is hoztak.

Folyt-e el a vére,
Folyt-e el a vére?
Hej, bizony nem a teje,
Hej, bizony nem a teje.

Volt-e olyan juhász,
Ki meg tudná őrizni
Farkastól a bárányt?

Két krajcárom volt nékem,
Két krajcárom volt nékem,
Nékem, nékem, volt nékem.

Buzát vettem én azon,
Buzát vettem én azon,
Azon, azon, én azon.

Elvittem a malomba,
Elvittem a malomba,
-Lomba, -lomba, malomba.

Od'adtam a molnárnak,
Od'adtam a molnárnak,
-Nárnak, -nárnak, molnárnak.

Megőrölte a buzát,
Megőrölte a buzát,
Buzát, buzát, a buzát.

Hazavittem, a lisztet,
Süttem vele perecet,
Megették a gyerekek.

Sárga csikó, csengő rajta,
Vajjon hová megyünk rajta?
Huzsedáré huzsedom.

Maj elmegyünk valahova:
Kocsis Róza udvarára,
Huzsedáré huzsedom.

Betekintünk az ablakon:
Ki kártyázik az asztalon?
Huzsedáré huzsedom.

Kovács Jani ott kártyázik,
Kocsis Róza fésülködik,
Huzsedáré huzsedom.

Ugye Jani, szép is vagyok,
Éppen neked való vagyok,
Huzsedáré huzsedom.

Virágéknál ég a világ,
Sütik már a rántott békát,
Zimezum, zimezum
Recefice bum bum bum.

Váci Gábor odakapott,
Békacombot ropogtatott,
Zimezum, zimezum,
Recefice bum bum bum.

Puskás Mihály későn futott,
Neki csak a, csak a, a fara jutott,
Neki csak a fara jutott,
Zimezum, zimezum, zimezum,
Recefice bum bum bum.

Ne hagyj el, angyalom, megöregszem,
Lábaim nem birnak, megbetegszem,
Támadékom te legyél, nálam nélkül ne legyél,
Panaszimnak higyél.

Nem hagylak, angyalom, nem hagylak el,
Lábaid nem birnak, megöregszel.
Támadékod én leszek, nálad nélkül nem leszek,
Panaszidnak hiszek.

Rózsám, nem hagylak el!

Beteg az én rózsám nagyon,
Talán meg is hal,
Talán meg is hal;
Ha meg nem hal, kínokat lát,
Az is nékem baj,
Ha meg nem hal, kínokat lát,
Az is nékem baj.

A te súlyos nyavalyádból
Adjál nékem is,
Adjál nékem is,
Had érezzük mind a ketten,
Érezzem én is,
Had érezzük mind a ketten,
Érezzem én is.

Ó én édes pintes üvegem.
Leveszem előtted süvegem;
Ahol szép 1,ánt látok, köszöntök,
Ojjat iszom, Csak úgy nyöszörgök.

Három krajcárom volt, elástam,
Megszáradt a torkom, fölástam.
Igy jár, aki mindíg bort iszik,
Míg a temetőbe nem viszik.

Igy jár, aki mindíg bort iszik,
Míg a temetőbe nem viszik.

Hej, édesanyám, kedves édes anyám,
Szedje össze nékem a gyászgúnyám,
Szedje össze, akassza a szegre, ej, huj,
Három kerek évig nem veszem testemre.
Szedje össze, akassza a szegre, ej, huj,
Három kerek évig nem veszem testemre.

Érik a ropogós cseresznye,
Viszek a babámnak belőle.
Viszek a babámnak, tyuhaj, belőle,
Ha beteg, gyógyuljon meg tőle.
Viszek a babámnak, tyuhaj, belőle,
Ha beteg, gyógyuljon meg tőle.

Már Dobozon, már Dobozon régen leesett a hó,
Azt gondoltam, kis angyalom, véled leesett a ló,
Kitörött a jobb kezed, mivel ölelsz engemet!
Édes kedves kis angyalom, nem lehetek a tied.
Kitörött a jobb kezed, mivel ölelsz engemet!
Édes kedves kis angyalom, nem lehetek a tied.

Sárga kukoricaszár,
Kapálatlan, kapálatlan maradtál;
Szőke legény, barna lány,
Öleletlen, csókolatlan maradtál;
Szőke legény, barna lány,
Öleletlen, csókolatlan maradtál.

Buza, buza, buza, de szép tábla buza,
Közepébe, sej, haj, két szál levendula.
Ki fogja azt learatni, ha el fogok masérozni?
Ne hagy el, angyalom, fáj a szivem nagyon!
Ki fogja azt learatni, ha el fogok masérozni?
Ne hagyj el, angyalom, fáj a szivem nagyon!
Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő,
Madár lakja aztat, madár lakja tizenkettő.
Cukrot adnék annak a madárnak, dalolja ki nevét a babámnak,
Csárdás kis angyalom, érted fáj a szivem nagyon!
Cukrot adnék annak a madárnak, dalolja ki nevét a babámnak,
Csárdás kis angyalom, érted fáj a szivem nagyon!