Midőn az negyedik részhez kezdettem volna, támaszta reám Isten titkon való ördögi kísírteteket; azok rajtam lévén, kényszeríttetem írnom az ördögnek sokféle kísírtetiről. De oly iszonyúk jutának eszemben, hogy félve írnám és sírván kértem az Istent, bízná másra az féle írásokat. De hova inkább igyekeztem lenyomnom, annyival inkább nőttön nőtt és öregbedett rajtam az sok kísírtet. Kik miatt nem lőn mit tennem, hanem akaratom ellen is nagy pironkodva ki kelleték ez világ láttára bocsátanom, hogy azból, kinek szeme volna, úgy nézné undokságát, mint egy baziliszkusz az tükörbe.
Bornemisza Péter mondásai
Song Cycle by György Kurtág (b. 1926)
1. Vallomás
Language: Hungarian (Magyar)
Text Authorship:
- by Péter Bornemisza (1535 - 1584)
Go to the general single-text view
Researcher for this text: Emily Ezust [Administrator]2. Bűn
Language: Hungarian (Magyar)
A bűn mint egy sűrű köd, avagy sötét felhő, avagy kemény kőfal; elfogja szemünk elől az Istent. Az elme szabad állat, őtet sem lánccal, sem kötéllel meg nem kötözheted. Hanem mindenkor, éjjel és nappal mikor alszunk álmunkban, csak elforog. Az ördög most is óránként azon jár és forog, hogy tiszta merő siket, vak és sánta lennél minden jónak és idvességes dolognak hallgatására. Restség az ördög vánkosa. Az ganéjt és undok szart, míg nem mozgatod, nem annyira büdös; mihelyt megmozdítod, ottan az benne való büdösség felindul, Így sok ember, mikor nem kísértgettetik, sokszor csendes; de ha reárohan az ördög izgatása, felindul. Mint az sok csík a kádban, avagy az nyüvek a dögben: mihent mozdítják, forgolódnak, úgy forog mibennünk is ezer undokság. Ez igék olyak, mint kemény, erős, éles kapák, kikkel bekapálta János az vakmerő, gonosz és keménylelkű szíveket, hogy megismernék az ő belső, meggyökerezett gonoszságukat.
Text Authorship:
- by Péter Bornemisza (1535 - 1584)
Go to the general single-text view
Researcher for this text: Emily Ezust [Administrator]3. Halál
Language: Hungarian (Magyar)
A halál, mint egy tőr a madarat, megcsap és ellep tégedet is. Virág az ember. Az embernek halála igen iszonyú és röttenetes dolog. Mert először sok betegséget, fájdalmat, lelki és testi töredelmet, sok bút, bánatot, háborút és röttegést az emberre hozván, végre az lelket az testtől nagy rémülésekkel és iszonyúságokkal, minden tagoknak és inaknak fájdalmával elszakítja, az testet döggé, büdössé, porrá és hamuvá teszi. ... virág az ember. Senki nincs oly tudatlan, ki ne tudná, hogy neki valaha meg ne kellene halni. De mégis, midőn az halálhoz közel jött, csavarog, búsong, ordít, jajgat. Mit sírsz nyavalyás? mit rikoltsz? Mindenek tartoznak ezzel, te is oda mész, azhová egyebek mennek, ugyanerre születtél volt. Miképpen az szép illatú, virágos és szép gyümölcsöt termő kertbe, avagy az szép iratos és kárpitos, friss palotába erős, záváros és kulcsos ajtón megyünk be, azonképpen az örök életre is az halál által, mintegy vaskapu által megyünk. Tisztességgel így temetjük az mi atyánkfiát: ha tisztességes koporsóba betesszük, az testet mezítelen el nem vetjük, hanem betakarván ingébe, lepedőjébe, tisztességgel elkísérjük az sírhoz, és alázatosan, szeretettel betakarjuk az földnek gyomrába. Mint az mezei virágok, mint az arnyékok, mint az buborék, mint az álom, csak olyak vagyunk...
Text Authorship:
- by Péter Bornemisza (1535 - 1584)
Go to the general single-text view
Researcher for this text: Emily Ezust [Administrator]4. Tavasz
Language: Hungarian (Magyar)
Az hit nem álom, hanem eleven állat, ki az Istent megragadja, és hathatös, és mint az világ világosságával másnak is világít; a szívnek oly bizodalma, kivel a bűnös az ő maga bocsánatát hiszi. Valamidőn az napot, holdat, csillagot és az eget látjuk, higgyük, hogy mindazok mosolganak minekünk. Neked mosolganak ezek! ... a szívnek oly bizodalma, kivel a bűnös az ő maga bocsánatát hiszi... es elnyeri ingyen kegyelemből! Kikeletkor látjuk, hogy az fák bimbóznak és kifakadoznak, pázsitok, füvek, virágok újulni kezdenek, örülünk tudván, hogy majd nyár fog lenni az nagy fagyos, deres, havas, vizes, háborgó téli idő után; és elijő az nagy szép, melegítő, megékesítő, teremtő és éltető nyári idő, kiben mindenek megújulnak, megelevenednek; sok állatok, vadak, madarak, barmok, tyúkok, ludak, borjúk, bárányok, sok szép kerti, mezei szőllői vetemények növekednek, és újonnan, ismét az megéhezett, fazódott szegények megmelegíttetnek, éltettetnek...
Text Authorship:
- by Péter Bornemisza (1535 - 1584)
Go to the general single-text view
Researcher for this text: Emily Ezust [Administrator]Total word count: 561